A klónozás története sokkal régebben kezdődött, mint címszereplőnk élete. Mégis az ő születésétől fogva lett az 1990-es évek egyik legfontosabb közéleti, tudományos és jogszabályozási vitatémája a klónozás etikája, hasznossága, tilthatósága, egyáltalán: beláthatatlan veszélyei. A hirtelen jött pánikhangulathoz az is hozzájárult, hogy nem azonnal, hanem több mint fél évvel később jelentették be a történelmi jelentőségű születést. Ekkor röppentek fel azok a sejtések, hogy ha egy egyszerű birka esetében fél évig titkolóztak, mi lehet a (bármit is jelentő) háttérben? Talán már régóta emberek ezrei készülnek laboratóriumok és titkos földalatti katonai bázisok mélyén? Biztos, ami biztos, 1997. április 4-én, az említett első reprodukciós születés után kevesebb, mint egy évvel az Európa Tanács Ovideóban egyezményt írt alá „az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről”. Ennek újabb fél évvel később született kiegészítő jegyzőkönyve az ember klónozását is megtiltotta. Később kiderült, a pánik érthető, de felesleges volt.
1996-ban ezen a napon született Dolly, a világ első klónozott emlőse. Életét három nagy csapat összefogásának köszönhette:az Edinburgh-i Egyetem Roslin Intézetének két kutatója, Ian Wilmut és Keith Campbell kutató-teamjének, a szponzoráció tetemes részét átvállaló skót biotechnológiai cég, a PPL Therapeutics-nak és az Egyesült Királyság Mezőgazdasági Minisztériumának.
Dolly élete egy átlagos birkához képest igazán eseménydús volt. Mindvégig a Roslin Intézetben élt, napjai nagy része vizsgálatokkal, megfigyelésekkel, tesztekkel, fotózással, látogatók fogadásával vagy játékkal telt. A sok gondoskodásnak, odafigyelésnek köszönhetően jóval több intelligenciának és szeretetnek jelét mutatta, mint kint élő fajtársai. Magányosnak sem volt mondható: állandó társától, egy welsh-hegyi kostól hat báránya született. Az első, Bonnie 1998 áprilisában látta meg a napvilágot, 1999-ben ironikus módon előbb ikreket szült, Sally-t és Rosie-t, majd hármas ikrekkel, Lucy-vel, Darcy-val és Cottonnal lepte meg rajongóit (mert hivatalos rajongói klubja is volt, ami havonta rendszeres látogatásokat szervezett a világhírű bárányhoz).
Alighanem a szüléseknek is volt köszönhető, hogy ízületi gyulladást kapott. Egyre lassabban és merevebben tudott csak járni, de gyulladás-gátló gyógyszerekkel egy időre helyrehozták. 2003. február 14-én végül a tüdőráktól és tüdőfibrózistól régóta szenvedő állatot elaltatták. Halálával hosszadalmas polémia vette kezdetét: nem volt-e túl fiatal ilyen halálhoz? nem öregedett túl gyorsan?, nem mutatja-e ez is a klónozás veszélyeit? Számos támadás érte a két vezető kutatót, de ők mindvégig higgadtak és készségesek maradtak a közvélemény, a sajtó és a vizsgálóbizottságok előtt. Ian Wilmut például a Dolly halála napján tartott sajtótájékoztatón a BBC News névadásra vonatkozó kérdésére elárulta, hogy "Dolly eredetileg egy emlőmirigy-sejtből származik és Dolly Parton emlőmirigyeinél lenyűgözőbb nem jutott eszünkbe."
Birkánk esetében is azonban el kell oszlatni (egy immár történelminek mondható) tévhitet. Robert G. McKinnell és Marie A. Di Berardino 1999 novemberében a Bioscience folyóiratban megjelent A klónozás biológiája: történelem és értelmezés című tanulmányában felhívja a figyelmet arra a nem elhanyagolható tényre, hogy nem Dolly volt az első klónozott állat. A média figyelme azért terelődött rá, mert ő volt az első, akit egy felnőtt sejtből klónoztak. Ez a korábbi titkolózás miatt gyanakvó sajtó számára sokkal közelebb állt a tudományos fantasztikus filmekben látott "igazi klónozáshoz", mint a nehezen érthető korábbi eljárások, amik sosem eredményeztek tökéletesen tiszta klónokat. Hogy a téma már régóta a levegőben volt, és csak a robbanásra várt, jól illusztrálja sok más között a Közös többszörös című könnyű vígjáték is, melyet tizenkét nappal Dolly születése után vetítettek az amerikai mozik (ami roppant különös, mert a nagyközönség még nyolc hónapig mit sem tudhatott a báránykáról). A filmben Michael Keaton egy elfoglalt üzletembert alakít, akinek válságban a házassága, családi élete, így hát klónoztatja magát, mindjárt három különböző másolatot gyártva, hogy mindenre jusson ideje, de persze csak a galibák száma nő. Ez a film csepp a tengerben abból a hihetetlen felhajtásból, ami a kis birkát körülvette. Hogy mást ne mondjunk, ő volt az egyetlen birka a világon, ami felkerült a TIME magazin címlapjára.
A Dolly-t is klónozó eljárás pontos neve "szomatikus sejtes nukleáris transzfer eljárás". A négy lépésből álló metódus lényege röviden így foglalható össze: a felhasználni kívánt sejtet megfosztják a sejtmagjától, ami génállomány és mitokondriális DNS nélkül marad; a magot beültetik egy másik "kibelezett sejtbe", majd elektromos árammal egyesülésre kényszerítik őket A lényeg most következik: bár a sejtecske (Dolly esetében az emlőmirigy-sejt) már az anyaméhben specializálódott, a teljes test információs és szerkezeti programját tartalmazza, csak éppen ez rejtve marad, amíg ki nem tépik eredeti sejttestből. Ekkor elveszti specializált működését és osztódni kezd a zigóta. Azután már csak a béranyába ültetés procedúrája marad és végül az eredeti sejt tökéletes klónja.
Nem nehéz kitalálni tehát, hogy Dolly-nak összesen három mamája is volt: az első az eredeti sejtmag, a másik a sejtmag új sejtjének tulajdonosa, végül az a birka, aki megszülte a történelem leghíresebb birkáját.
Amilyen flottul hangzik ez a leírás, olyan sötét a kísérletek háttere. Valójában rendkívül magas a klónozott emlősök halálozási aránya, de erről általában kevés szó esik. David Shukman Kína ipari méretű klónozásairól írt tanulmányában ismerteti, hogy 227 kísérletből Dolly volt mindössze az egyetlen bárány, amely túlélte a felnőtt kort. Az idén bejelentett, 70-80%-os sikerrel előállított sertésekről szóló diadaljelentések mögött az állatok szenvedéseit és halálozási arányát elképzelni is szörnyű.
És ezzel el is érkeztünk Dolly közvetett örökségéhez, a klónozás mai céljaihoz. A klónozott magánhadseregekről szóló rémhírek ellenére jelenleg három okból folynak ilyen kísérletek és eljárások: veszélyeztetett, kihalás szélén álló fajok megmentéséért, a világméretű élelmezési anarchia felé sodródó emberiség és különösen a harmadik világ kínjainak csökkentéséért, illetve az emberi szervek előállítása, tehát a szervátültetés jegyében.
S végül álljon itt a sokat emlegetett, de pontosan sosem idézett nemzetközi hatályú tiltó egyezmény szövege:
"Az Európa Tanács Tagállamai, más Államok és az Európai Közösség [...] tudomásul véve az emlősök klónozása területén bekövetkezett tudományos haladást, különösen az embriódivízió és sejtmag-átvitel révén, [...] figyelembe véve, hogy az emberi lények klónozása technikai lehetőséggé válhat, tudomásul véve, hogy az embriódivízió bekövetkezhet természetes módon is, ami esetenként genetikailag azonos ikrek születéséhez vezet, figyelembe véve ugyanakkor, hogy az emberi lénynek a genetikailag azonos emberi lények szándékos létrehozásával történő eszközzé alacsonyítása ellenkezik az emberi méltósággal és a biológia és az orvostudomány nem helyénvaló alkalmazását jelenti, figyelembe véve egyúttal azokat a jelentős orvosi, lélektani és társadalmi jellegű nehézségeket, amelyeket egy ilyenfajta szándékosan alkalmazott orvosbiológiai gyakorlat jelenthet minden érintett személy számára, figyelembe véve az emberi jogokról és a biomedicináról szóló Egyezmény tárgyát, különösen annak az 1. Cikkében foglalt elvet, amely az emberi lény méltóságának és azonosságának védelmét célozza az alábbiakban állapodtak meg: 1. Cikk / 1. Tiltott minden olyan beavatkozás, amelynek célja egy másik élő vagy holt emberi lénnyel genetikailag azonos emberi lény létrehozása. 2. A jelen cikk értelmében az egy másik emberi lénnyel „genetikailag azonos” emberi lény kifejezés azt az emberi lényt jelenti, akinek egy másikéval genetikailag megegyező sejtmagállománya van."
